letnk sorn mindenki visel valamilyen larcot. Elrejthetsz egy vlemnyt, a dhdet, a vgyadat, a fjdalmadat, a tetteidet. Hordhatod idkznknt, rendszeressggel, vagy hossztvon.
A krds nem az, hogy te viselsz-e larcokat, hanem az, hogy ismered-e azokat, tudod-e azokat hasznlni, vagy eggy vltak veled, s mr Te nem is Te vagy.
Klnbzek vagyunk, klnbz larcokat viselnk. Ha tisztban vagyunk mindegyikkel, elismerjk a ltezsket, hiszem, hogy j dolgokat fedezhetnk fel magunkban. Eldnthetjk, hogy csatlakozunk a tmeghez, s az illem, a jmodor, a fnknk, a tanraink, a bartsg, a haverok s a csald kedvrt mindig magunkra ltjk az pp aktulis larcot. Lgythatunk is a kemnysgn, kompromisszumokat ktve. Vagy taln nha el is dobhatnnk a francba, nem?
Egy biztos: rkre nem szabadulunk meg mindtl, lesznek szitucik, amikor el kell venni valamelyiket. A sajt rdeknkben, vagy csak azrt, mert nem akarjuk megbntani szeretteinket. A tmegbe bellni mindig s mindenkor viszont nem kell. Szelektlj. Van olyan, amire nincs szksged, ezeket hajtsd el.
Ne hasznld gy az larcaidat, mintha egy szemveg lenne, amit csak a nap vgn raksz le. Tekints r kszerknt, amit hordhatsz, ha gy alakul, de nem kell ktelez jelleggel viselned.
Van egy arc,
amit csak nmagunkat elkpzelve ltunk
— lehet, hogy ez az igazi.
s van annyi arcunk,
ahnyan csak rnknznek (s: ahnyszor!) s mg az is lehet,
hogy ezekben akad nhny kzs vons
— lehet. Akkor ez a valsg.
Van egy,
amit tkrbe nzve ltunk: villm-
gyorsan alakul, kplkeny ltvny: mzsja a Szomszd zlse s az azt szolgl, vagy azt ellenz szndk
— efltt hnyj szemet; ne kerld, de ne hidd el.
s van,
van arc, amit csak az lt, aki szeret,
akit szeretnk. Ez a legszebb,
a legmulandbb. A legrvnyesebb.
(Fodor kos - Arckpcsarnok)

Egy larc az letnk,
Amit minden reggel-este cserlnk.
Ha megltnnk a valdi arcunk,
Taln meg sem ismernnk nmagunk.
Eggy vlunk minden arccal, nvvel, tettel,
Csak csupaszon szembe ne kelljen nzznk az lettel.