Életünk során mindenki visel valamilyen álarcot. Elrejthetsz egy véleményt, a dühödet, a vágyadat, a fájdalmadat, a tetteidet. Hordhatod időközönként, rendszerességgel, vagy hosszútávon.

A kérdés nem az, hogy te viselsz-e álarcokat, hanem az, hogy ismered-e azokat, tudod-e azokat használni, vagy eggyé váltak veled, s már Te nem is Te vagy. 

Különbözőek vagyunk, különböző álarcokat viselünk. Ha tisztában vagyunk mindegyikkel, elismerjük a létezésüket, hiszem, hogy új dolgokat fedezhetünk fel magunkban. Eldönthetjük, hogy csatlakozunk a tömeghez, és az illem, a jómodor, a főnökünk, a tanáraink, a barátság, a haverok és a család kedvéért mindig magunkra öltjük az épp aktuális álarcot. Lágyíthatunk is a keménységén, kompromisszumokat kötve. Vagy talán néha el is dobhatnánk a francba, nem?

Egy biztos: Örökre nem szabadulunk meg mindtől, lesznek szituációk, amikor elő kell venni valamelyiket. A saját érdekünkben, vagy csak azért, mert nem akarjuk megbántani szeretteinket. A tömegbe beállni mindig és mindenkor viszont nem kell. Szelektálj. Van olyan, amire nincs szükséged, ezeket hajítsd el.

Ne használd úgy az álarcaidat, mintha egy szemüveg lenne, amit csak a nap végén raksz le. Tekints rá ékszerként, amit hordhatsz, ha úgy alakul, de nem kell kötelező jelleggel viselned.