�let�nk sor�n mindenki visel valamilyen �larcot. Elrejthetsz egy v�lem�nyt, a d�h�det, a v�gyadat, a f�jdalmadat, a tetteidet. Hordhatod id�k�z�nk�nt, rendszeress�ggel, vagy hossz�t�von.

A k�rd�s nem az, hogy te viselsz-e �larcokat, hanem az, hogy ismered-e azokat, tudod-e azokat haszn�lni, vagy eggy� v�ltak veled, s m�r Te nem is Te vagy. 

K�l�nb�z�ek vagyunk, k�l�nb�z� �larcokat visel�nk. Ha tiszt�ban vagyunk mindegyikkel, elismerj�k a l�tez�s�ket, hiszem, hogy �j dolgokat fedezhet�nk fel magunkban. Eld�nthetj�k, hogy csatlakozunk a t�meghez, �s az illem, a j�modor, a f�n�k�nk, a tan�raink, a bar�ts�g, a haverok �s a csal�d kedv��rt mindig magunkra �ltj�k az �pp aktu�lis �larcot. L�gy�thatunk is a kem�nys�g�n, kompromisszumokat k�tve. Vagy tal�n n�ha el is dobhatn�nk a francba, nem?

Egy biztos: �r�kre nem szabadulunk meg mindt�l, lesznek szitu�ci�k, amikor el� kell venni valamelyiket. A saj�t �rdek�nkben, vagy csak az�rt, mert nem akarjuk megb�ntani szeretteinket. A t�megbe be�llni mindig �s mindenkor viszont nem kell. Szelekt�lj. Van olyan, amire nincs sz�ks�ged, ezeket haj�tsd el.

Ne haszn�ld �gy az �larcaidat, mintha egy szem�veg lenne, amit csak a nap v�g�n raksz le. Tekints r� �kszerk�nt, amit hordhatsz, ha �gy alakul, de nem kell k�telez� jelleggel viselned.