Horv�th Piroska
Angyalhinta

Susognak a sz�lben pillek�nny� sz�rnyak,
lelkek bolyonganak megnyugv�sra v�rnak.
K�nnycseppek g�rd�lnek tompa gyertyaf�nyben,
lassan csonkig �gnek, fagyos, hideg �jben.

Eml�kek var�zsa meleg�ti lelked,
hi�nya f�jdalmas - sz�ved belereszket.
B�rcsak �rinthetn�d, ugyan�gy, mint r�gen.
Mosoly �l ajk�n egy m�rv�nyozott k�pen.

Lass� l�pteidre �zott avar tapadt,
�loms�ly sz�ved s�r, gyenge bord�d alatt.
Csak egy pillanatra, b�rcsak itt lehetne,
�t�lelne, mint r�g, �s ugyan�gy szeretne!

Leg�rd�l egy k�nnycsepp v�gigsz�ntja lelked,
�si szeretet h�z mag�ra egy leplet.
Simogatja arcod tiszta, l�gy fuvallat,
gyeng�den suttog egy isteni sugallat.

Angyalhint�n lebeg habk�nny� selyemben,
rezzen�sed v�rja - itt most a jelenben.
Meg�rinti sz�ved m�cses tiszta f�ny�n,
�t�lel, bec�zget, angyali az �lm�ny.

�leld �t te is �t, s hagyd, hogy tov�bb menjen,
v�rj�k f�nyes kapuk odafent a mennyben.
Angyalhint�n sz�rja �deni cs�kjait,
� napjukon k�ldjed �t f�ldi cs�kjaid.

http://www.poet.hu/vers/98705